|
Azerbajdzsán (azeriül Azərbaycan), hivatalos nevén az Azerbajdzsáni Köztársaság (azeriül Azərbaycan Respublikası) Eurázsia kaukázusi régiójának legnagyobb országa. Délnyugat-Ázsia és Kelet-Európa között fekszik,[4] Keleten a Kaszpi-tenger, északon Oroszország, északnyugaton Grúzia, nyugaton Örményország és Törökország, délen Irán határolja. Földrajz Azerbajdzsán domborzati térképe [A fájlhoz képjegyzet tartozik] A Kinalug-völgy a Nagy-Kaukázusban Domborzat Az ország területének nagysága csaknem azonos Magyarországéval. Északon a Kaukázus, északkeleten a dagesztáni hegyek, nyugaton a Kis-Kaukázus láncai találhatók. A két hegyvidék között a Kura-Araksz-síkság a Kaszpi-tengerig fut ki. Északabbra a hegyek lábánál keskeny parti síkság alakult ki. Azerbajdzsán legmagasabb hegye a Bazardüzü (4466 m). Legmélyebben a Kaszpi-tenger partja van: -28 m. A Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található. Vízrajz A 8350 vízfolyásból csak 24 hosszabb 100 km-nél. Minden folyó keletre, a Kaszpi-tengerbe folyik. Legjelentősebb folyók: Kura (1515 km), Araksz, Szamur Legnagyobb tavak: Kaszpi-tenger, Mingəçevir-víztározó Éghajlat Az ország éghajlata a nyugati hegységben és az északi területeken szélsőséges, míg a Kaszpi-tenger mentén kellemesnek nevezhető. Tavasz és nyár idején (április közepétől októberig) a hőmérséklet 20-30 °C között ingadozik, míg télen (decembertől márciusig) ennél jóval hidegebb van. Az országban mért a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet: -33 °C és +46 °C. Az évi csapadékmennyiség Lənkəran (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Lenkorán) tájon a legmagasabb (1600–1800 mm), az Abşeron-félszigeten (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Apseron) a legalacsonyabb (200–350 mm). Élővilág, természetvédelem A hegységek északi és keleti lejtőin kiterjedt erdőségek találhatók. A medencék és síkságok élővilága pusztai jellegű. Az ország legdélebbi csücskében az éghajlat és növényvilág szubtrópusi. Nemzeti parkjai Zəngəzur Nemzeti Park: ritka és veszélyeztetett fajok élnek itt, többek között kis-ázsiai leopárd, muflon, bezoárkecske. Şirvan Nemzeti Park: mocsár igen gazdag madárvilággal. Ağ göl Nemzeti Park: félsivatagos tájon mocsár. A madárvilága nevezetes. Hirkan Nemzeti Park: erdőiben ritka és ősi fák élnek. Altıağac Nemzeti Park: lombhullató erdeiben szarvas, medve, róka, hiúz él. Abşeron Nemzeti Park: már a szovjet időkben is természetvédelmi terület volt. A Kaszpi-tenger partján félsivatagos vidék. Gazellák, vízimadarak élnek itt, és a Kaszpi-tenger fókái. Természeti világörökségei Az UNESCO listájára Azerbajdzsánból nem vettek fel természeti tájat.[5] Történelem Qobustani sziklarajzok Searchtool right.svg Bővebben: Azerbajdzsán történelme A név eredete Azerbajdzsán a nevét valószínűleg Atropatész után kapta, aki méd satrapa (kormányzó) volt az általa uralt Atropaténében (a mai iráni Azerbajdzsánban). Az Atropatész név óperzsa eredetű, jelentése 'tűzzel védett'. A történelem folyamán számos népcsoport itt telepedett le, így médek, szkíták, perzsák, örmények, görögök, rómaiak, kazárok, oguz törökök, szeldzsuk törökök, mongolok és oroszok is. Ókor Kaukázusi Albania a 4-6. században Searchtool right.svg Bővebben: Kaukázusi Albania A legrégebbi bizonyíték emberi jelenlétre a késői kőkorból származik, Azykh-barlangban találták, a Quruçay kultúra népe hagyta ránk. Felső paleolitikus és részben mousteri maradványokat találtak Tağlar, Damcili, Zar, Yataq-yeri barlangjaiban, és máshol is. Leylatepe és Sarytepe nekropoliszaiban korsókat találtak beleszáradt borral, ez bizonyítja, hogy a késői bronzkorban szőlőt műveltek errefelé. Amikor a Kaukázustól délre eső vidéket i. e. 550 körül meghódították az Achaimenidák, a zoroasztrizmus elterjedt a Méd Birodalom e részén. Nagy Sándor bukása után a Kaukázus vidékén letelepedtek a szeleukida görögök, akiket végül Róma győzött le végleg. De behatoltak ide a Baktriába szakadt görögök is, és végül a legharciasabbak, a parthusok is. A kaukázusi albánok, akik a ma Azerbajdzsánként ismert terület eredeti lakói voltak, az i. e. 4. században királyságot alapítottak. I. e. 95-67 között a kaukázusi Albánia egy része valószínűleg meghódolt a szomszédos Örményországnak, és Nagy Tigranész birodalmának része lett. Sztrabón szerint a rómaiak és a párthusok megkezdték kiterjeszteni birtokaikat Albániára. Végül egy békeszerződést írtak alá, amiben Albánia független maradt, nem úgy, mint Ibéria és Örményország. Egy római felirat Gobusztánban bizonyítja a Legio XII. Fulminata jelenlétét Domitianus idejében. Kaukázusi Albánia a Szászánidákig maradt független, majd azok vazallus állama lett 252-ben. Umayr király a 4. században hivatalosan áttért a kereszténységre, államvallássá tette, és Albánia keresztény jellegű állam maradt a 8. századi iszlám hódításig. A Szászánidák és a bizánciak számos hódítási kísérlete ellenére kaukázusi Albánia fennállt a régióban a 9. századig. A középkori Kazár Birodalom legnagyobb kiterjedése Az iszlám hódítások első, 7–8. századi szakasza A szeldzsuk dinasztia kiterjedése, 1092 Karakojunlu területe a 15. század elején A Szafavida Birodalom (1501–1722) Középkor A középkori lovag hadiöltözete Mardakan erődje Amikor a muszlim Omajjád Kalifátus legyőzte mind a Szászánidákat, mind Bizáncot, a kaukázusi Albánia vazallus állam lett. A Dzsavan Sir herceg vezette keresztény ellenállást 667-ben nyomták el. Az Abbászida Kalifátus lehanyatlása után a mai Azerbajdzsán területe különböző dinasztiák harctere lett: egymást váltották a szalaridák, a szadzsidák, a saddaditák, ravvadidák és a bújidák. A 11. század elején a terület fokozatosan a Közép-Ázsia felől benyomuló szeldzsuk törökök kezére került. Az első az oguz dinasztiák közül a gaznavida dinasztia volt, amely 1030 körül elfoglalta a mai Azerbajdzsán nagy részét. A szeldzsukok birodalmában a helyi hatalmat atabégek gyakorolták, akik elméletileg a szeldzsuk szultán vazallusai voltak, a gyakorlatban maguk uralkodtak. A szeldzsuk török uralom idején helyi költők, például Nizámí Gandzsaví és Khagani Sirváni, felvirágoztatták a perzsa költészetet a mai Azerbajdzsán területén. A következő uralkodó dinasztia a Dzsalairida dinasztia volt, akik rövid életű uralmának Timur Lenk vetett véget. A sirvánsahok helyi dinasztiája Timur Lenk birodalmának vazallus állama lett és részt vett Timur háborújában az Arany Horda uralkodója, Toktamis ellen. Timur Lenk halála után két független, rivalizáló állam emelkedett ki: Karakojunlu és Akkojunlu. Akkojunlu szultánja, Uzun Haszan halálakor az egész mai Azerbajdzsán ura volt. Uralmát a sirvánsahok folytatták, akik helyi uralkodóként megőrizték jelentős autonómiájukat 861-től 1539-ig. A sirvánsahokat a szafavidák űzték el. Ez a síita dinasztia a szunnita lakosság körében megkísérelte a síita ágazat elterjesztését Azerbajdzsánban, miközben harcoltak a szunnita Török Birodalom ellen. Valamivel később, a szafávidák összeomlása után több független kánság emelkedett fel a mai Azerbajdzsánban. Folyamatos háborúskodás után ezeket a kánságokat végül Oroszország olvasztotta be. A türkméncsáji szerződésben a Perzsa Birodalom elismerte Oroszország szuverenitását a Jereváni Kánság, a Nahicseváni Kánság, valamint a Tális Kánság maradványai felett. Az első függetlenség és szovjet Azerbajdzsán Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, 1918–1920 Amikor az Orosz Birodalom összeomlott az első világháborúban, Azerbajdzsán Örményországgal és Grúziával együtt része lett a rövid életű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságnak. Amikor 1918 májusában a szövetség feloszlott, Azerbajdzsán kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. Ez volt az első demokratikus parlamentáris köztársaság a muszlim világban, de mindössze 23 hónap után a szovjet 11. hadsereg felszámolta 1920 áprilisában. A bolsevikok Bakuban kiáltották ki az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot 1920. április 28-án. 1922-ben Azerbajdzsán, Örményországgal és Grúziával együtt, része lett a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságnak, amely maga az újonnan alapított Szovjetunió tagállama volt. 1936-ban feloszlatták az Transzkaukázusi Köztársaságot és az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság egyike lett a Szovjetunió 12 (1940-től 15) tagállamának. Az 1940-es években Azerbajdzsán látta el olajjal a Szovjetuniót. Majdnem 600 000 azerbajdzsáni harcolt a fronton a náci Németország ellen. Az Edelweiss hadműveletben Adolf Hitler megpróbálta elfoglalni a kaukázusi olajmezőket és Bakut, de minden támadását visszaverték. A németek komoly és nagyrészt eredménytelen erőfeszítéseket tettek emigráns azeri politikusokkal való együttműködés kialakítására, Az új független Azerbajdzsán İlham Heydər oğlu Əliyev államfő Amikor az Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov kezdeményezte a glasznoszty politikáját, megnövekedett a nyugtalanság és etnikai feszültség a Szovjetunió különböző régióiban, legelőször Azerbajdzsán egyik régiójában, Hegyi-Karabahban. Zavargások törtek ki Azerbajdzsánban. Moszkva képtelensége arra, hogy megoldást találjon a felforrósodott konfliktusra, a Szovjetuniótól való elszakadási törekvéseket erősítette. Ezek a folyamatok közvetlenül vezettek a bakui „fekete január”-hoz. Abban az időben nevezték ki Ayaz Mütəllibovot az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárává. 1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette a Szovjet Szocialista szavakat az állam megnevezéséből, kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Köztársaságot a Szovjetunión belül, és visszaállította az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kissé módosított zászlaját állami jelképnek. 1991 elején Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa létrehozta az elnök intézményét, és Ayaz Mütəllibovot választotta meg köztársasági elnöknek. 1991. szeptember 8-án Ayaz Mütəllibovot országos választásokon választották elnökké. Ezen a választáson ő volt az egyetlen jelölt. 1991. október 18-án Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta Azerbajdzsán függetlenségét, amit népszavazás hagyott jóvá 1991 decemberében, amikor a Szovjetunió hivatalosan feloszlott. A függetlenség első éveit beárnyékolta a szomszédos Örményországgal Hegyi-Karabahért vívott háború. 1994 végi állapot szerint Azerbajdzsán elvesztette nemzetközileg elismert területének 16%-át, beleértve Hegyi-Karabahot. 1993-ban a demokratikusan megválasztott Əbülfəz Elçibəy elnököt Surət Hüseynov ezredes vezette katonai puccs távolította el a hatalomból. Az új elnök Szovjet-Azerbajdzsán korábbi vezetője, Heydər Əliyev lett. 1994-ben Surət Hüseynov, aki akkoriban miniszterelnök volt, újabb katonai puccsot kísérelt meg, ezúttal Heydər Əliyev ellen, de sikertelenül. Elfogták és árulásért elítélték. 1995-ben egy másik puccskísérlet volt, a katonai rendőrség parancsnoka, Rövşən Cavadov vezette, de az eredménye az lett, hogy megölték Cavadovot és feloszlatták Azerbajdzsán katonai rendőri erőit. Əliyevnek elnöksége alatt sikerült lecsökkentenie a munkanélküliséget, megfékezte a bűnöző csoportokat, létrehozta a független államiság alapvető intézményeit, stabilitást, békét hozott, megnőttek a külföldi beruházások, de az ország a kormányzati bürokrácia nagymértékű korrupciójától szenvedett. 1998-ban Əliyevet újraválasztották. A gazdaság fejlődött, különösen az Azəri-Çıraq-Günəşli olajmező és a Şah Deniz-gázmező kiaknázása révén. Közben Əliyev elnöksége egyre népszerűtlenebb lett a szavazók előtt, a széles körű korrupció és az autokratikus, diktatórikus rezsim miatt. Ugyanezek a súlyos kritikák érik elnökké választása óta İlham Əliyev korábbi miniszterelnököt, Heydər Əliyev fiát. Az ország szövetségese a térségben Törökország. Államszervezet és közigazgatás A parlament épülete egy postabélyegen (1996) Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, a muzulmán világ első világi demokratikus köztársasága[6][7][8] 1918-ban jött létre, de 1920-ban a Szovjetunió részévé vált.[8][9] Azerbajdzsán 1991-ben nyerte vissza a függetlenségét. Nem sokkal ezután a hegyi-karabahi háború során a szomszédos Örményország elfoglalta Hegyi-Karabah területét, a környező településeket, valamint Karki, Yuxarı Əskipara, Barxudarlıés Sofulu (Qazax) enklávékat. Ezalatt Azerbajdzsán megszerezte Arcvasen exklávé területét. Annak ellenére, hogy a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét hivatalosan egyetlen állam és szervezet sem ismeri el, és mindenki Azerbajdzsán területeként kezeli, de facto a háború óta mégis független államként működik.[10][11][12][13] Azerbajdzsán ősi kultúrával rendelkező világi köztársaság. Egyike a hat független türk államnak, és aktív tagja mind a Türk Bizottságnak, mind pedig a türk kultúrával és művészettel foglalkozó TÜRKSOY közösségnek. Azerbajdzsán 158 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és 38 nemzetközi szervezetnek a tagja.[14] A GUAM, a Kémiai Fegyverek Betiltásáért Szervezet, valamint a Független Államok Közösségének az alapító tagja.[15] 2006. május 9-én az ENSZ BT beválasztotta az újonnan megalapított Emberi Jogi Bizottság tagjai közé.[16] Jelen van az országban az Európai Bizottság egyik különmegbízottja. Az ország többek között tagja még az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a NATO Partnerség a Békéért programjának. Azerbajdzsán az El nem kötelezett országok egyike, és megfigyelői státusszal rendelkezik a Kereskedelmi Világszervezetnél.[14][17] Alkotmány, államforma Az ország elnöki köztársaság. Az alkotmányt 1995. november 12-én bocsátották ki. Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Ennek ellenére a vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése, és Azerbajdzsán így is az egyik legliberálisabb muzulmán többségű államnak számít.[18][19] A kelet-európai országokhoz és a FÁK többi tagállamához képest Azerbajdzsánban az emberi fejlettségi index, a gazdasági fejlettség, az életszínvonal magas, míg az analfabetizmus, a munkanélküliségi ráta és a nemzetközi szervezett bűnözés jelenléte alacsony.[20][21][22][23][24][25] 2012. január 1-jétől az ország az ENSZ BT egyik választott tagja lesz két évig.[26] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Wiki letter w.svg Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! Közigazgatási felosztás 59 körzet vagy járás (Rayon, tbsz. Rayonlar): Abşeron járás(Xırdalan), Ağcabədi járás, Ağdami járás, Ağdaşi járás, Ağstafai járás, Ağsui járás, Astarai járás, Balakəni járás, Beyləqani járás, Bərdəi járás, Biləsuvar járás, Cəbrayıl járás, Cəlilabab járás, Daşkəsəni járás, Dəvəçi járás, Füzuli járás, Gədəbəyi járás, Goranboyi járás, Göyçayi járás, Hacıqabuli járás (Qazı Məmməd), İmişli járás, İsmayıllı járás, Kəlbəcəri járás, Kürdəmiri járás, Kashatagi járás, Lənkərani járás, Leriki járás, Masallı járás, Neftçalai járás, Oğuzi járás, Qəbələi járás, Qaxi járás, Qazaxi járás, Qobustani járás (Mərəzə), Qubai járás, Qubadlı járás, Qusari járás, Saatlı járás, Sabirabadi járás, Şəki járás, Salyani járás, Şamaxı járás, Samuxi járás (Nəbiağalı), Siyəzəni járás, Şəmkiri járás, Şuşai járás, Tərtəri járás, Tovuzi járás, Ucari járás, Xaçmazi járás, Xanlari járás, Xızı járás, Xocalı járás, Xocavəndi járás, Yardımlı járás, Yevlaxi járás, Zəngilani járás, Zaqatalai járás, Zərdabi járás 11 körzeti jogú város (Şəhər, tbsz. Şəhərlər): Bakı Şəhəri, Əli Bayramlı Şəhəri, Gəncə Şəhəri, Lənkəran Şəhəri, Mingəçevir Şəhəri, Naftalan Şəhəri, Sumqayıt Şəhəri, Şəki Şəhəri, Şuşa Şəhəri, Xankəndi Şəhəri, Yevlax Şəhəri 1 autonóm köztársaság (Muxtar Respublika): Nahicseván, mely 7 további körzetre – Babək, Culfa, Kəngərli (Qıvraq), Ordubad, Sədərək, Şahbuz, Şərur – és egy városra – Naxçıvan Şəhəri – oszlik. Azerbajdzsán 10 régiója Védelmi rendszer Searchtool right.svg Bővebben: Azerbajdzsán hadereje Népesség Baku, a főváros A Kaukázus vidékének etnikumai Bibi Heybat mecset, Baku Örmény apostoli ortodox egyház temploma Karabah területén, Shushi Általános adatok Lakossága: 9 477 100 fő (2013)[2] Népsűrűség: 105,8 fő/km² (2011)[2] Írástudatlanság: 3% Születéskor várható élettartam: férfiak – 65 év, nők – 74 év Népcsoportok: azeri 91,6%[27] talis 1,3%[27] örmény 1,3% (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak)[27] orosz 1,3%[27] lezg 2,0%[27] egyéb 0,1%[27] Legnépesebb települések Bakı (Baku) 2 045 815 fő[28], Gəncə 301 000 fő, Sumqayıt 268 000 fő, Mingəçevir 95 000 fő, Şəki 63 000 fő, Naxçıvan 62 000 fő, Əli Bayramlı 61 000 fő, Xankəndi 55 000 fő Fő cikk: Azerbajdzsán városai Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás Népek: azeri (91,6%), orosz (1,3%), örmény (1,3%), egyéb (0,1%). Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak. Ez a terület vita tárgya Azerbajdzsán és Örményország között.[27] Egyéb beszélt nyelv: orosz Vallások: iszlám (a lakosság 99%-a, ebből 85% síita és 15% szunnita)[29][30], ortodox. Szociális rendszer Gazdaság Az egy főre eső GDP változása 1990 és 2012 között Azerbajdzsánban (piros vonal), összehasonlítva Grúziával (zöld) és Örményországgal (kék vonal) Agrár-ipari ország. Általános adatok Legfontosabb termesztett növények: szőlő, zöldség, búza, gyapot, dohány, gyümölcs, burgonya Legfontosabb tenyésztett állatok: juh, kecske, szarvasmarha, sertés Bányászati termékek: kőolaj, földgáz, vas, bauxit Feldolgozóipar: kőolaj-finomítás, vegyipar, vas- és acélgyártás, alumíniumkohászat, élelmiszeripar (tej- és húsipar), textilipar, elektrotechnika A Kaszpi-tenger partvidéke gazdag szénhidrogénekben, amelyeket a fejlett vegyipar dolgoz fel. Kereskedelem Kiviteli cikkek: kőolaj, földgáz, gyapot, textiláru, szőlő, élelmiszer Behozatali cikkek: feketeszén, gépek és berendezések, fémek, műtrágya Legfontosabb külkereskedelmi partnerek: Oroszország, Grúzia, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán, Olaszország, Franciaország, Izrael, Törökország, USA, Németország Dinamikus növekedés Olajfúrótornyok Baku közelében Azerbajdzsánban jelentős kőolaj- és földgáztartalékok vannak, ám azok kihasználása csak a 2000-es években indult be, az évtized elején még orosz gázimportra szorult az ország. Olajkitermelőként a 20-21., gáztermelőként pedig a 31. ország a világon, gáztermelése az eurázsiai összesített mennyiségnek kevesebb mint 2 százaléka. A Şah Deniz-gázmező az ország legnagyobb lelőhelye.[31] Azerbajdzsánban az ún. nem-olaj szektor fejlesztése révén egyre inkább javul a vállalkozási környezet, egyszerűsödnek a vállalkozások megalakulására és működésére vonatkozó szabályozások. A Nemzeti Vállalkozásfejlesztési Alapból 2009-ben 130 millió azeri manatot (AZN), azaz mintegy 113 millió eurót fordítottak a vállalkozások támogatására. Az országnak elsősorban korszerű technológiára és know-how-ra van szüksége az ún. nem-olaj szektor fejlesztése érdekében. A Világbank számításai szerint amennyiben Azerbajdzsán 2020-ra meg akarja duplázni az egy főre jutó GDP-jét, akkor a 40-szeresére kellene növelnie az egy főre jutó ún. nem-olaj termékekből álló exportját. Ennek a célnak az eléréséhez az energiahordozók exportjából származó jövedelmeknek köszönhetően külső erőforrásokra nincs szüksége az országnak. A gazdasági növekedés eredményeként a havi átlagbér 8,6%-kal emelkedett és 2009 végére elérte a 298 manatot (260 euró). Az átlagos havi nyugdíj értéke 100 manat (87 euró), a minimálbér 75 manat (65 euró). A szegénységi ráta 13,2%-ról 11%-ra csökkent. A régiók gazdasági-szociális fejlesztésének keretében az országban 75 ezer új munkahelyet hoztak létre. A világgazdasági válság hatására a 2010. évi tervezett költségvetés bevételi oldala 17%-kal, a kiadási oldala 9%-kal csökkent az előző évhez képest. A bevételi oldal 10 Mrd AZN (12,2 Mrd USD) és kiadási oldala 11,23 Mrd AZN (13,7 Mrd USD). Eközben az ország vezetése igyekszik a szociális kiadásokat szinten tartani. Az Örményországgal – a hegyi-karabahi konfliktus következtében – tartóssá vált hadiállapot miatt az ország védelmi és hadiipari kiadásai jelentősek, elérik a költségvetés 10-11%-át. Azerbajdzsán a saját védelmi ipar kialakítása érdekében együttműködik Törökországgal és Izraellel. Azerbajdzsán támogatásáról biztosította a Nabucco gázvezeték megépítését, előzetesen 7-8 milliárd m³ földgáz biztosítását helyezte kilátásba az induláshoz. Ugyanakkor Azerbajdzsán többször jelezte, hogy nagyobb határozottságot és áttörést vár a Nabucco gázvezeték megépítése kapcsán, az EU részéről kevesebb politikát és több gyakorlati intézkedést tart kívánatosnak.[32] |
About us|Jobs|Help|Disclaimer|Advertising services|Contact us|Sign in|Website map|Search|
GMT+8, 2015-9-11 20:13 , Processed in 0.149463 second(s), 16 queries .
